Értelem vs. érzelem - egy hamis szembeállítás
Vélemény:
Pszichológiailag az egyik legmegtévesztőbb szembeállítás és hamis valóságleképezés, ha azt gondoljuk, hogy itt két szemben álló erővel van dolgunk. Akkor miért létezik?
Abban lehet némi igazság, hogy egyéni vagy kollektív döntési helyzetekben, amikor több alternatív cselekvés közül kellene választatnunk, van olyan, amely mellett inkább érzelmi érveink vannak, és olyan is, amelyet inkább az eszünk diktál.
Pl. beszólnak az utcán az öltözetedre vonatkozóan, valami sértőt. Választhatsz, hogy felkapod a vizet és visszaszólsz, beleállsz a száj- ,vagy utána a kézi karatéba, és kiéled az érzelmeidet (a sértettségedet, a dühödet). Aztán vagy sértetlenül és megdicsőülve, vagy betört orral és megalázva folytatod az utadat. Meg dönthetsz úgy is, hogy az "eszedre hallgatsz" és nem dőlsz be a provokációnak, elengeded a füled mellett a sértést - azt színlelve, hogy nem is hallottad - és elkerülöd a konfrontációt. Miközben magadban vagy dohogva, vagy rendíthetetlen lelki nyugalommal folytatod az utadat.
Ha viszont, mondjuk, férfiként az első randin a hölggyel sétálsz hazafelé a moziból, és ugyanez a sértés lezajlik, csak most a hölgyedet célozva, akkor a helyzet másféle értelmezést vehet: elengeded a megjegyzést, azt színlelve, hogy Te meg sem hallottad azt, és haladhattok tovább, miközben érezheted magad kissé megalázottan. Vagy kirántod a kardodat, és párbajt követelsz, amit ha megnyersz, akkor mehettek tovább véres orral és megdicsőülve, vagy betört orral, de azért egyenes háttal. A "Hallgass az eszedre!" kb. éppen pont ugyanannyiszor lehet hasznos tanács, mint a "Hallgass a szívedre!". 1:1 Egyik sem jobb tanács általánosságban a másiknál. Ami azt jelenti, hogy inkább esetenként vagy szituáció-típusonként lehet változó az, hogy melyik a jobb.
A kora újkorban, amikor a hit, a babonák és az érzelmek dominánsabban irányították az emberek vélekedéseit és viselkedését, "menőnek és trendynek" számított racionálisan és logikusan tudni gondolkozni. Néhány akkori lokális influencer összerakott egy csomó jó programot, meg írtak klasszik-blogposztokat (csak akkor még pamfleteknek hítták az ilyeneket a tudatlanok...) és lett belőle egy menő trend: A felvilágosodás. Onanntól tiszta ciki, old-fashioned, outdated és egészében véve ánkúúl lett hinni az érzelmeknek, a babonás félelmeknek és főleg az egyháznak. Csak a tiszta racionalitás - ez lett a jelszó. Meg az Enciklopédia. Végül Robespierre-ék is jól ráb*** ~faragtak, mert kiderült, hogy az érzelmek mégiscsak elég erős viselkedésszervező erőt képviselnek, főleg, ha golyók röpködnek, meg fejek potyognak körülötted.
BTW, a guillotine az a fa-fajta, amit ha megrázol, emberi fejek potyognak belőle. Manapság az a trendy az ezoPlázákban, ha azt hangsúlyozod, mennyire fontosak az érzelmeid, és hát az EQ is százszor fontosabb, mint az IQ (btw nem az, csak máshogy és máskor fontos), és egészében véve fákin ánkúúl ha csak IQ-d van, de szociálisan annyi érzékenységed van, mint egy M4A Sherman-tanknak. És, hát, ebben is van valami, csak most a preferenciát fordítottuk meg, és nem vagyunk sokkal előrébb, csak a másik pártot tettük kormányra. És persze vannak azok, akik már 350 évvel ezelőtt is próbálták azt hangsúlyozni, hogy nem-e lehetséges-e talán esetleg, hogy mind a kettőre fákkin szükségünk van?
A bringa
Én azt az analógiát szoktam erre használni, hogy talán olyan ez, mint a biciklizés: egyszerre kell hajtani és kormányozni a bringát - anélkül, hogy a kormányzásnak, vagy a hajtásnak prioritást vagy felsőbbrendűséget tulajdonítanánk a másik kárára.
Mit ér, ha csak hajtasz, de nem kormányzol? - nekimész az első fának. És mit ér, ha csak kormányzol, de nem hajtasz? - vadul tekergetheted a kormányt, miközben egy helyben állsz... Szóval akár gyakorolhatnánk az "is-is" szemléletet a "vagy ez-vagy az" helyett. Előrébb visz. Mondhatnám: messzebbre tekerhetsz vele. Haladó szelleműeknek pedig ajánlom a Heart Math Institute munkásságát, emitt: https://www.heartmath.org/
'Nuff sed.