Mire mész 8000 követővel, ha nincs legalább két jó barátod?

A Dunbar-szám …

… egy elméleti becslés Robin Dunbar (1947 - ) brit antropológus munkássága nyomán, amellyel azt próbálta megbecsülni (és levezetni a korai ill. mai embercsoportok neocortexének mérete alapján*), hogy mekkora az a szociális csoportméret, amit „normálisan fejben tudunk tartani”. Vagyis – leegyszerűsítve – hány főt vagyunk képesek fejben „lekövetni” tudni, mi van velük, mi történik velük. Azt írja, ez kb. 150 fő. A magyarázat lényegileg az, hogy véges kognitív kapacitásunk van fontosnak tartott szociális kapcsolataink követésére, monitorozására, amely „belő” egy csoportméretet, amit egy átlagos ember képes átlátni.

Képzeld el, hogy Te és a legfontosabb 5 másik személy az életedben egy szociális hatszöget alkottok. Ez lehetne hétszög, nyolcszög vagy akár háromszög is, de a hatszög egy teljesen természetes forma, és intuitívan sem tér el nagyon a valóságtól. Vagyis egy fő átlagosan 5 másik fontos személyt számlál egy hatosban, és annak az ötnek is vannak ilyen csoportjai. A csoportokat alkotó személyek között lehetnek átfedések, emiatt valamivel kevesebben lesznek a kiindulási személy 2. ismeretségi szintjén, mint a matematikai szorzat (mondjuk számoljunk annak a 80%-val).

Azt is mondja, hogy a fejben tartható kapcsolatok száma nem azért annyi, mert így alakult ki a törzsi-nemzetségi együttélés során, hanem éppen fordítva: elébb van a kognitív képesség; és emiatt nem tud nagyobb csoportban komfortosan működni egy ember, mint ami a kb. 150 fős (egyébként nemzetségi) méret. A törzs, ennél nagyobb, kb. 1000 – 1500 fő, míg a nagycsalád egy nagyságrenddel kisebb, 25 – 30 főt számlál. Ezek után gondolkozzunk egy kicsit másképp a social mediáról…

Mihez kezdesz azzal, hogy van 800 – 1500 Fb-barátod, akik néha odalöknek egy like-ot a reggeli cappuccinodra? ... Ismered őket? Hányról tudnád megmondani, hogy mi van velük? hol laknak? oda mikor költöztek be? van-e gyerekük? stb. Valószínű, hogy Te is olyan 20-30 emberről tudsz eleget ahhoz, hogy egy találkozásotok a városban ne a kínos "na és, mi van veletek?" kérdéssel induljon.

Ennek extrém változataként, vajon hova vezethet az, ha van 35.672 követőd az Instán, de egy ember sincs, akinek szívesen kiöntenéd a lelked?

Az emberi psziché a csoportos működésre van beállítva – remetének lenni az egyik legnehezebb lélektani helyzet. De ez a csoport nem 1200 fő, hanem sokkal kisebb: kb. 20-25 fő, akikről igazán tudsz, és akarsz is tudni (rokonságot beleértve). Ennél már jóval kevésbé vagy naprakész a következő szinttel kapcsolatban, ami a fenti circa 150 fő, amely egy becsült átlag (!), és ez nagyjából bármilyen szám lehetne 100 és 230 közt. (Ennyi volt a cikkben a pontbecslés 95%-os konfidencia-intervalluma, és ez utóbbi pont az előbbit jelenti).

Nem lenne értelmesebb kevesebb, de minőségi kapcsolatban gondolkodni, mint a „haverok” számát gyarapítani?

Forrás:

Dunbar, Robin I. M. (2010). How many friends does one person need?: Dunbar's number and other evolutionary quirks. London: Faber and Faber. ISBN 978-0-571-25342-5.

Cover Fotó: http://indafoto.hu/atigb/image/15763423-87347765